Árnyak óceánja

Halál! Horgonyt fel! Én azért megyek, hogy menjek! Cél nélkül, egyedül. Új világok felé! Nap kél s leszáll. A sötét óhatatlanul eljõ. De az élet tart még! Felhõk úsznak az égen át. Magányosan, kitaszítva ballagok. Földi célokat már nem keresem. Szerelem, hírnév, testi vágyak - meghagyom másnak. Mikor elindultam, ily célokat kerestem s lám: Mielõtt elértem volna, mind elillant. Nem érdekel már!

Lassan, tûnõdve járok a hegyek között. Próbálom megérteni miért vagyok még itt. Miért e sok szenvedés, bánat és könny Feketeség, hideg, lélekremegés Egy napon minden világossá válik: A halálom napján. De addig még várnak rám új erdõk s hegyek. S egy szebb jövõbe vetett hit az egyetlen, mi továbbvisz. Halál! Horgonyt fel! Megyek, hogy menjek Valami bizonyost keresve, új világok felé. Magam vagyok csak, ballagok tova S utam végén vár Az Árnyak Óceánja…